2008. március 3. hétfő 19:00

 

Mozart - est
Az álruhás kertészlány - nyitány
A-dúr zongoraverseny KV.414
G-dúr szimfónia KV.129
Kis éji zene KV.525

 

Közreműködött: Kocsis Zoltán - zongora

Helyszín: Székesfehérvár, Vörösmarty Színház

 

 

Másfél óra tiszta zene

 

Székesfehérvár - Kocsis Zoltán és a Grazioso Kamarazenekar a Vörösmarty Színházban rendezett remek Mozart-hangversenyével hétfő este megkezdődött az idei Mesterbérlet-sorozat.

 

Tavaly ősszel - végigtekintve az idei zenei szezon programajánlatán - szomorúan konstatáltam a tényt: az elmúlt években olyannyira megkedvelt Mesterbérlet-sorozat alapítója, Strém Kálmán halálával megszűnt városunkban. Annál nagyobb volt örömem (s gondolom, ebben valamennyi kedves fehérvári zenebarát is osztozik velem), mikor decemberben, a karácsonyi koncertet követő kis fogadáson Somorjai Ferenc tanár úr bejelentette a szokás szerint három koncertből álló sorozat folytatását. Ráadásul micsoda hangversenyekkel: a hétfői, a Vörösmarty Színházban megrendezett Mozart-estet Magyarország egyik vezető muzsikusa, Kocsis Zoltán közreműködése emelte az ünnep kategóriájába, aki a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagjaiból alakult Grazioso Kamarazenekar partnereként ezúttal zongoraművészként lépett fel nálunk. Sajnos sokkal ritkábban találkozhatunk vele ebben a minőségében, mint azt szeretnénk, pedig kevés számú itteni szereplését máig emlegetik a szerencsés jelenvoltak. Schubert: Pisztángötöse vagy a Beethoven-hármasverseny Perényi Miklóssal és Keller Andrással csillagos óraként él sokak emlékezetében. A koncertet magától értetődően óriási várakozás övezte: telt ház várta a művészeket.

 

A Grazioso Kamarazenekar a nyitó számmal, az 1775-ben Münchenben bemutatott La finta giardinera (Az álruhás kertészlány) című vígopera rövid nyitányával azonnal a legjobb bizonyítványt állította ki magáról: a 16 tagú vonósegyüttes, melyhez a zeneakadémia és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola négy fiatal fúvósnövendéke csatlakozott, bámulatos precizitással és tisztasággal muzsikált Bangó Ferenc koncertmester irányításával.

 

A remek kezdést hasonló folytatás követte: második számként az 1782-ben Bécsben keletkezett K. 414 A-dúr zongoraverseny csendült fel, Kocsis Zoltán szólójával. A darab Bécs zenei életében a lábát akkoriban megvetni szándékozó Mozart saját használatára készült, aki így komponistaként, szólistaként és zenekarvezetőként egyaránt bemutathatta képességeit igényes publikumának. Valami hasonlót kaptunk most Kocsistól is, aki a közönségnek háttal, a zenekarnak szemben foglalva helyet a zongoraszóló tolmácsolásán túl alig észrevehető mozdulatokkal, olykor csak egy-egy szemvillanással irányította együttesét. Az előadás fantasztikus volt, noha sokan talán nem egészen ezt várták. Hadd magyarázzam meg! Aki gyengéd és érzelmes, csilingelő Mozart-játékra számított, hamar csalódnia kellett: óriási formátumú, súlyos és őszinte muzsikálást hallottunk. (Önkéntelenül is Szvjatoszlav Richterre kellett gondolnom...) A zenekari tuttikba hihetetlen érzékenységgel belesimuló zongora a szólószakaszokban hatalmas zengéssel, komoly ünnepélyességgel szólalt meg Kocsis ujjai alatt. Ugyanakkor mély humánummal is: mintha beszélt volna a hangszer mindentudó mestere akaratának engedelmeskedve. Elgondolkodtató és felemelő produkció volt: egyetlen időtlen pillanatba sűrűsödő mintegy fél óra tiszta zene egyetlen rossz és csúnya hang, egyetlen értelmetlen zenei gesztus nélkül.

 

Talán paradox, de Kocsis szellemi kisugárzása még akkor is éreztette hatását, amikor testi valójában már régen elhagyta a pódiumot. Mint azt a koncert előtt a zenekar egyik tagja rövid beszédében elmondta: a Nemzeti Filharmonikusok tagjai főzeneigazgatójuknak nemcsak e kisegyüttes megszervezését, de zenei koncepciójának kialakulását is köszönhetik. Nos, a szünet után felcsendült művekben, az 1772-ben Salzburgban készült, háromtételes K. 129 G-dúr szimfóniában és az 1787-es K. 525 G-dúr szerenádban (vagy ahogy mindenki ismeri: a Kis éji zenében) a zenekar pontosan úgy játszott, ahogy Kocsis zongorázott (és ahogy immár tíz éve tanítja muzsikusait): áttetsző tisztasággal, virtuóz frissességgel, stílusosan és értelmesen. A Mesterbérlet nem is kaphatott volna jobb indítást: az utolsó akkordok után óriási vastaps köszöntötte kiváló vendégművészeinket.

 

 

Szerző: Zsohár Melinda, Kovalcsik Katalin - Fejér Megyei Hírlap

2008. március 5. szerda

 

©2019 Grazioso Kamarazenekar | info@grazioso.hu